 |
A jó fotó vissza ad egy hangulatot, egy érzést 2 dimenzióban. A fotográfián keresztül érzéseket fejezhetünk ki és mások is részesei lehetnek, csodálatos élményeknek és impulzusoknak, amit a felvételeken keresztül Önök is átélhetnek. Egy felvételt nem nézni kell, hanem látni... hagyni, hogy részesei legyünk ennek a csodának.
A vizualitás már gyerekkoromban megfogott. Az iskolás rajzok is tükrözték, hogyan látom a világot a vastag szemüvegen keresztül… a fotográfia iránt a középiskolás évek után kezdtem érdeklődni. A kezdeti próbálkozások után, tovább nőtt a lelkesedésem és Váradi Károly fotóművész kezei alatt, elsajátítottam az alapfogásokat és egy szemléletet, ami azóta is meghatározza a munkámat. A riportfotózással kezdtem az első éveket. Számos alkalommal volt szerencsém vezető politikusokat és közéleti személyiségeket fotózni az európai és a magyar parlamentben egyaránt. Ezen évek alatt figyeltem fel a portréfotózás szépségére. Minden portrénál arra törekszem, hogy az alany érzéseit és hangulatát fejezze ki, amik által a felvétel élni fog és egyedi lesz. 2005-ben lehetőségem adódott, hogy 5 csillagos luxus hoteleket fotózzak és ekkor megszületett az elhatározás, milyen irányba induljak el. A szállodák eleganciája és hangulata teljesen magával ragadott. Korábban dolgoztam szállodában, és mint az egyik kedvenc nyári munkámra gondolok rá vissza. A hotelek fotózása, rendkívül motivál, és mint szakmai kihívás, inspirál, és folyamatos fejlődésre késztet. 2006-ban találkoztam Pándi Titusszal, aki már a 80-as években sikeres és ismert fotográfus volt. Még ebben az évben mentorálltja és asszisztense lettem. Általa kaptam betekintés a divatfotózás világába, és tanultam el olyan fogásokat, ami az Ő profizmusát és hozzáértését jellemzik. A szállodafotózás keltette fel az érdeklődésemet az építészeti fotográfia iránt. Mind kültériről, vagy beltériről van szó, a téma adott és mozdulatlan. Tetszik, hogy azt kezdek vele, amit akarok, legyen szó természetes, vagy mesterséges fényekről. Istvan D Ferenczi |
A FOTOGRÁFUSRÓL
A vizualitás már gyerekkoromban megfogott. Az iskolás rajzok is tükrözték, hogyan látom a világot a vastag szemüvegen keresztül… a fotográfia iránt a középiskolás évek után kezdtem érdeklődni. A kezdeti próbálkozások után, tovább nőtt a lelkesedésem és Váradi Károly fotóművész kezei alatt, elsajátítottam az alapfogásokat és egy szemléletet, ami azóta is meghatározza a munkámat. A riportfotózással kezdtem az első éveket. Számos alkalommal volt szerencsém vezető politikusokat és közéleti személyiségeket fotózni az európai és a magyar parlamentben egyaránt. Ezen évek alatt figyeltem fel a portréfotózás szépségére. Minden portrénál arra törekszem, hogy az alany érzéseit és hangulatát fejezze ki, amik által a felvétel élni fog és egyedi lesz. 2005-ben lehetőségem adódott, hogy 5 csillagos luxus hoteleket fotózzak és ekkor megszületett az elhatározás, milyen irányba induljak el. A szállodák eleganciája és hangulata teljesen magával ragadott. Korábban dolgoztam szállodában, és mint az egyik kedvenc nyári munkámra gondolok rá vissza. A hotelek fotózása, rendkívül motivál, és mint szakmai kihívás, inspirál, és folyamatos fejlődésre késztet. 2006-ban találkoztam Pándi Titusszal, aki már a 80-as években sikeres és ismert fotográfus volt. Még ebben az évben mentorálltja és asszisztense lettem. Általa kaptam betekintés a divatfotózás világába, és tanultam el olyan fogásokat, ami az Ő profizmusát és hozzáértését jellemzik. A szállodafotózás keltette fel az érdeklődésemet az építészeti fotográfia iránt. Mind kültériről, vagy beltériről van szó, a téma adott és mozdulatlan. Tetszik, hogy azt kezdek vele, amit akarok, legyen szó természetes, vagy mesterséges fényekről. Istvan D Ferenczi |
